Néha a szex is gondolkodóba tud ejteni, főleg az a fajta szex, amikor nem igazán érzem, hogy megérte volna az előtte való herce-hurcát. Néha jobb lenne minél hamarabb túlesni rajta, hogy megtudjuk van- e értelme egyáltalán belebonyolódni a kapcsolatba. De amelyik nő így tesz, az vagy nem kell többet az illetőnek, és a következő reggel egy cetlivel a párnáján kel, hogy köszi, az estét, vagy nemes egyszerűséggel cédának tartják.
Ezért inkább hazudunk…
Úgy teszünk, mintha erkölcsösek
lennénk, mintha mi is várni akarnánk, pedig számoljuk a napokat mikor telik le a harmadik randi és mikor tudhatjuk végre meg hogy mekkora az akkora, vagy, hogy meddig bírja az ágyban.
Mind hazudunk, hazudunk, amikor azt mondjuk, én nem olyan lány vagyok, engem nem úgy neveltek, engem nem kapsz meg olyan könnyen. Vagy amikor az aktuális pasi azt mondja, én nem olyan vagyok, mint a többi…
Megsúgok valamit, találkoztam már jó pár férfival, voltak kapcsolataim, mindenféle: egyéjszakás, alkalmi, összejárogatós, komolyodó, egészen komoly, és kivétel nélkül mindegyik elmondta valamilyen formában, hogy ő nem olyan, mint a többi. Hazudunk azért, hogy hazudjanak nekünk.
Melyik a jobb hazugságban élni vagy őszinte kurvának lenni?
